Mit taníthat fehér ember Afrikában? –

 

egy magyar önkéntes tapasztalatai a Közel Afrikához Klubban

 

 

 

Belicza Bea élménybeszámolóját hallgathatták meg az érdeklődők az első őszi Közel Afrikához Klubban 2014. október 8-án, az Ebony Afrikai Egyesület szervezésében, a Savannah Afrikai-Karibi Étterem különtermében. Az eseményen részt vett Jobbágyi Anna a popupcafe.hu újságírója. Az ő írását olvashatjátok a Klubról.

 

http://popupcafe.hu/mozambikban-az-ember-ketszer-sir-amikor-megerkezik-es-amikor-mennie-kell/

 

“MOZAMBIKBAN AZ EMBER KÉTSZER SÍR: AMIKOR MEGÉRKEZIK ÉS AMIKOR MENNIE KELL”

 

Jobbágyi Anna

 

Mit taníthat egy fehér ember Afrikában? Mindent. A mi ingerekkel teli világunkban annyi tudásnak vagyunk birtokosai, ami Afrikában elképzelhetetlen. Rengeteg mindent átadhatunk nekik. De nem erőltethetünk semmit. Mert ami itthon működik, az sokszor nem működik ott kint  – Belicza Bea újságíró útibeszámolót tartott afrikai önkéntes munkájának hat hónapjáról, amit Mozambikban töltött. Mesélt nehézségekről, malária-megelőzésről, arról, hogy mennyire nehéz elszakadni a gyerekektől és, hogy az ottani lét alatt a nagyvilágból érkező ember megtanulja értékelni az életét. 

 

„Ez az egész úgy indult, hogy szorított a gyémántcipőm. Minden túlságosan rendben volt és úgy éreztem, hogy ezt nem kezelem értékként. Nem volt meg mindenem, nem volt saját lakásom például, de ha úgy gondoltam, hogy le akarok menni fodrászhoz, masszőrhöz, a legjobb helyre sportolni, akkor megtehettem” – kezdte beszámolóját Belicza Bea, aki önkéntesként hat hónapot töltött Afrikában, Mozambikban, később pedig szintén fél évet Nigériában. A beszélgetést az Ebony Afrikai Egyesület szervezte Mit taníthat fehér ember Afrikában címmel.  Belicza Bea egyébként újságíró és korábban rádiós hírszerkesztőként dolgozott, ám egy idő után úgy érezte, amit csinál, nem hasznos. „Olyan vagyok mint egy mikrofonállvány” – jellemezte akkori helyzetét. A többi közt ez a gondolat és egy magánéleti válság késztette arra, hogy elengedjen mindent, így az anyagi dolgokat is és önkéntesként dolgozzon tovább.

 

Elmesélte azt is, hogy később kiderült, így is gondoskodnia kell majd a saját ellátásáról, úgyhogy elkezdett lehetőségeket keresni, amiből több is akad: „a milliomos gyerekek például sok pénzért kimehetnek egy hónapig elefántot simogatni Afrikába” , illetve vannak különféle ösztöndíjak is.  A későbbi önkéntes viszont nem tudott volna sok pénzt bele rakni, egyhónapnyi kintlétnek pedig nem is látta értelmét. Úgy fogalmazott: hat hónap alatt már el lehet valamit érni.

„Az utam Afrikába, Dánián át vezetett. Ott találtam egy önkéntesképző iskolát, ahol már rájöttek arra, hogy a kelet–európaiaknak erre nincs pénzük, viszont sok köztük a „menekült”, aki nem tud mit kezdeni az életével, ezért belevág a dologba. Persze sokan lemorzsolódnak – folytatta –, mert mégsem gondolják olyan komolyan.

Dániában négy hónapig kellett dolgozni egy olyan iskolában amit az önkéntesek tartottak fenn. „Negyvenen lehettünk és tényleg mindent mi csináltunk: mi szerveztük az iskola felújítását, tisztán tartását, biztosítottuk a saját étkezésünket, egyszóval mindent. Ez nagyon nagy feladat volt, és megtanított együtt élni a többiekkel, elfogadni őket, problémákat megoldani. A legtöbb fiatalnak semmi rálátása nem volt például arra, hogyan kell negyven ember számára rizst főzni” – mesélte Belicza Bea.

 

Ezután következett hat hónap tanulás és mellette munka, ami nagyon kemény volt, mivel az önkéntesek reggel nyolctól este tízig be voltak osztva úgy, hogy magukra semmi idő nem maradt, így nagyon megterhelő volt számukra testileg is, lelkileg is. „Tanulás közben azért dolgoztunk, hogy kimehessünk Afrikába, a program végén pedig  pénzt kellet gyűjtenünk. Soha életemben nem csináltam ilyet, úgyhogy azóta másképpen nézek a koldusokra” – idézte fel.

Elmondta azt is, hogy egyáltalán nem könnyű koldulni, ez nem egy könnyű pénzszerzési lehetőség. Emellett dolgozni is kellett, ám erre úgy tekintett, hogy ahányszor valami újat kell csinálnia, mindig tanul valami új szakmát is.

„Amikor reggeltől estig szórólapoztam, hogy ruhákat gyűjtsünk, akkor például kipróbáltam milyen a postás élete, milyen reggeltől estig az utcán talpalni. Végeztem kőműves- és mezőgazdasági munkát, festettem az iskolában falat, főztem, voltam rakodómunkás, és össze kellett gyűjteni a használt ruhákat is. Ezeket egyébként nem Afrikába küldjük, lehet oda közelebbről is ruhát vinni, és ott nekünk nem erre van szükség, inkább pénzre. Úgyhogy eladjuk a használt ruhákat például Bulgáriában és ezekből fedezzük az önkéntesek repülőjegyét, biztosítását, az afrikai önkéntes programok költségeit” – . Elmondta, hogy az egész képzésre nagyon nagy szüksége volt, bár utána még mindig úgy ment ki Afrikba, hogy nem értette, mit kell ott csinálnia.

 

Afrika, Mozambique

Belicza Bea szerint a legtöbb program amire az önkéntesek kimemennek, már működik. A helyiek elindítanak egy projektet, ők pedig külsősként ötletekkel, tanácsokkal segítik őket. „Az első utam Mozambikba vezetett, ahol egy gyermekeket segítő programot választottam. Az volt a cél, hogy tegyünk valamit, hogy a kicsik jövője jobb legyen és ebbe nagyon sok minden belefért. Igazából csak odamész és megnézed mi az, amit te ehhez hozzá tudsz tenni” – emlékezett vissza.

Elmondta azt is, hogy az  önkéntesség után másfél két év év kellett ahhoz, hogy itthon újra talpra álljon és tisztán emlékszik az első fodrászra és kozmetikusra. „Úgy jöttem haza, hogy nem volt lakásom, nem volt munkám. Nagyon nehéz volt a nulláról újrakezdeni mindent és utolérni magamat” – idézte fel Belicza Bea.

 

 

Mozambik Délkelet-Afrikában van. Tizenhatszor nagyobb mint Magyarország de csak húszmillió lakosa van, ami annyit jelent, hogy vannak lakatlan részek bőven, és ez hoz magával problémákat is. Az áramkimaradás például alap épp úgy ahogy a vízhiány is. Mozambik portugál gyarmat volt, portugál a hivatalos nyelv, ez sok helyen problémát jelent. „Nagyon érdekes ezen is elgondolkozni, mennyire megnyomorítottuk őket ezzel. Van ezerféle törzsi nyelvük, gyakran előfordul hogy egy afrikai ember tizennégy–tizenöt nyelvet is beszél. Mert a törzsi nyelvek egyszerűek, közel állnak egymáshoz, része az életüknek. Azokat beszélik, de a portugált nem” – mondta.

Az iskolában a gyerekeknek viszont portugálul kellene beszélni, amit otthon nem tanulnak meg, tehát eleve nagy hátránnyal indulnak. Ráadásul az írástudatlanság ötven százalékban jellemző az ott élőkre.

„Nekem erről volt egy nagy meccsem a kinti programvezetőkkel, mert azt akartam hogy tanítsuk portugálul a gyerekeket ahelyett, hogy angolt tanítanánk nekik. Arra nincs szükségük. Aztán azt a harcot feladtam, mert küzdöttem éppen elég más dologért” – mutatott rá az önkéntes.

Vallási megoszlás szerint az ott élők húsz százaléka muszlim, harminc keresztény, ötven pedig valamelyik törzsi vallásban hisz. Abban a faluban, ahol Belicza Bea dolgozott, három törzsi templom is volt. Meglátása szerint ez nagyon furcsa dolog.

„Volt olyan, hogy éjszaka felébredtem, azt hittem tömegverekedés van. Nem láttam semmit, mert nincsen világítás. Kimerészkedtem és rájöttem, hogy a szomszéd templomban éppen szertartás folyik, ami valamikor olyan volt mint egy diszkó, valamikor olyan mint egy tömegverekedés. Persze én ezekben nem vettem részt. Egyetlen szellemidézésre mentem el, arra is véletlenül” – ecsetelte.

 

 

Elmesélte azt is, hogy Afrikában száraz és nedves évszak van, így nagyon melegre készült, úgyhogy először nem értette, negyven fok melegben miért árulnak kötött kesztyűt. Aztán beköszöntött néhány hét múlva a hűvösebb idő – folytatta –, tizenkét fok, amiben ők már fáztak, kabátban, sapkában, kesztyűben jártak.

„Abba a kis faluba ahol laktam, egy hatalmas gödrökkel tarkított földes út vezetett. A gödrökbe szemetet szoktak rakni, azzal kicsit kiegyengetik. A közlekedés rémálom volt, emiatt sírtam el magam először, és azóta a BKV-t nagyon jónak tartom. Megmutatták nekem, hogy „ez itt a buszmegálló”, én pedig odaálltam és vártam és vártam és vártam” – taglalta. Afrikára szerinte nagyon jellemző a várakozás, mindig mindenre várnak. „Szóval már két órája vártam, de ember nem jött arra, nemhogy autó. Aztán egyszercsak jött egy busz. Tizenkét személyes volt, addig vártunk amíg tizenhat ember össze nem gyűlt, így voltunk tele, akkor indultunk. A járművekben nincsen semmi. Nincsen szélvédő, a műszerfal üres. Nem is értettem mitől működnek, de működnek” – tette hozzá.

 

Nagyon kreatívnak kell lenni

Amikor megérkeztem a faluba, kaptam egy kicsi szobát, amiben semmi nem volt. Valahonnan szereztem egy matracot és egy rozoga ágyat, ami összeesett ha rosszul feküdtem rá. Igen ám, de kellett háló is éjszakára, anélkül nem lehet aludni, valamint ez a legjobb módja a malária megelőzésének. Kaptam ugyan hálót, de ezt fel kellet volna fúrni valahogy a falra. Ehhez nem volt semmi eszközöm, és nem ismertem senkit akinek van. Néztem, itt egy szék, amiből kiszedhetném a szöget. Nagyon kreatívnak kell ott lenni – számolt be Belicza Bea.

Afrikában nagy a korrupció. Ez az egyik legmegoldhatatlanabb dolog. A kinti programvezető nem örült a kint létemnek – mesélte az önkéntes –, nem kellett neki egy nyugati felügyelő, aki szemmel tartja a programban mozgó pénzeket. „Azt láttam, hogy folyik el a pénz és közben nem csinálunk semmit. Minden héten volt egy egész napos meeting a semmiről. Nehéz volt nekem velük. Ezért azt gondoltam csinálom egyedül amit tudok. Ha ők nem adnak nekem eszközt és pénzt, akkor én előteremtem a lehetőségeimhez képest” – idézte fel. Átmentem a szomszéd faluba, összeszedtem a szemetet – ez sem volt mindig egyszerű, mert Afrikában a szemét is érték – és a fejemen vittem haza nyolc kilométeren keresztül. Megtanultam én is a fejemen cipelni, mint a helyiek. Szerettem szabókhoz járni, összeszedni a hulladék anyagaikat. de nehéz volt velük megértetni, hogy ezt én mire kérem, hogy rakják félre nekem a maradékot. Jártam a boltokat, kértem, hogy a sérült árukat adják nekem. Ezekből tudtam én bármit is csinálni – mesélte Belicza Bea.

 

 

Mit taníthat egy fehér ember Afrikában? Mindent. A mi ingerekkel teli világunkban annyi tudásnak vagyunk birtokosai, ami Afrikában elképzelhetetlen. Rengeteg mindent átadhatunk nekik. De nem erőltethetünk semmit. Mert ami itthon működik, az sokszor nem működik ott kint – számolt be.

Beszélt arról is, hogy éppen ilyen volt a faültetés is. „Elhatároztam, hogy ültetek fát, ami Afrikában nem úgy történik, ahogy itthon. Nincs az az eszköz, amivel azt a betonkemény földet meg lehet mozgatni. Egy csákánnyal illetve egy dárdaszerű eszközzel ásnak kicsi gödröket, de abban a földben amit ilyen nehézségek árán lehet megmozgatni azért nem szeret minden fa élni. Ahol én éltem csak akác volt, hatalmas tüskékkel. Jó volt sövénynek és az állatok távol tartására” – mesélte az önkéntes. Az ottaniak nagyon szegényesen, egyhangúan étkeznek. Rizst esznek, babot, halat. A háziállatok szabadon kószálnak. Nem etetik őket. Jönnek–mennek és amit találnak azt eszik meg. A malacok igazi kis bűnbandákba verődnek, mindent felborogatnak, mindent megesznek.

„Az egyik három méterre lakott tőlem, szemben egy bejárati ajtóval egy szemétgödörben. Az állatokat nem is itatják, a sűrű szennyvizet isszák. Hiába vannak teheneik nem fejik őket, mert a tejtermékekkel nem tudnak mit kezdeni, mivel nincs hűtőszekrény. Megtanítottuk őket tüzelőtakarékos tűzhelyet építeni, mert a fa egyre drágább a vidéken” – idézte fel.

Belicza Bea szerint az egész faluban egyetlen kerítés volt, a leggazdagabb ember háza körül. A kerítésen túl üvegeket halmozott fel, így védte a házát a betörőktől. „Egész Mozambikban nem látni kerítést”.

 

 

Az önkéntes úgy látta, környezetvédelemről még van mit tanulniuk a helyieknek. A kínaiak ellátták őket nejlonzacskókkal, ám szemétgyűjtő helyek nincsenek, így elmagyarázták a szemétszedés és újrahasznosítás fontosságát.

„A gyerekek nagyon korán kezdenek dolgozni, egész napjukat kitölti a munka, iskolába nem járnak, sorsuk így megpecsételődik. Meg kellett értetnünk a szülőkkel, hogy az iskolázatlanság szegénységbe taszít és megtalálni a módját, hogy minden gyerek tanulhasson” – mutatott rá.

„Az iskolában nagyon fontos volt, hogy legyen egyenruha. Nem volt pénz tanszerekre, ceruzákra, valóban szükséges eszközökre, de egyenruha kellett. Az első nap rögtön egy gyereknap közepébe csöppentem. Gondoltam kellenének izgalmas játékok, aztán észrevettem hogy minden gyerek taknyos. Ami azon túl, hogy csúnya és egészségtelen, nagyon kényelmetlen is nekik. Tehát az első feladatom az volt, hogy minden gyereket takonytalanítottam. Nagyon élvezték” – mesélte Belicza Bea. Elmondta, hogy gyerekklubot is alakított, ahol az újrahasznosított szemétből készített játékokat és segédeszközöket az oktatáshoz. Így pedig rengeteg mindent tanított a gyerekeknek, de legfőképpen próbálta számukra érthetővé tenni a dolgokat. A helyi iskolában egyébként az oktatási rendszer szerint magoltak. Valamit megtanultak, felmondták, mint egy verset, de sokszor nem értették mit mondanak.

„Úgy tanítottam őket a kézmosás hasznosságára, hogy összefestékeztem egy játékot, azt megfogták, aztán a festékes kezükbe adtam egy darab kenyeret.  Így szemléltettem a baktériumokat, amik megbetegíthetnek. Tartottam nekik arcfestést, és készítettem tojásdobozból arcokat az érzelmek bemutatására, vagy például számoló táblácskákat csináltam halkonzervből” – számolt be Bea.

 

 

„A gyerekeket lehetett tanítani. Nem tudom mi van most ott. Valószínűleg ez a klub már rég nincsen meg, amit nagyon sajnálok, mert a gyerekek imádták. De amit én ott megtanítottam nekik, azt már viszik magukkal, azt már nem veszi el tőlük senki. Nekem az volt a legnagyobb sikerem, hogy mikor hazaindultam a faluból, reggel hatkor hatalmas gyereksereg ült a házam előtt, hogy még utoljára elbúcsúzhassunk egymástól” – idézte fel Mozambiki tartózkodása végét az újságíró.

 

Mint mondta, a megszeretett gyerekekkel a kapcsolatot nehéz volt eltépni, úgyhogy igaz a mondás: Mozambikban az ember kétszer sír, amikor megérkezik és amikor mennie kell.

 

Képek forrása: Belicza Bea útiképei

 

 

Mit taníthat fehér ember Afrikában? –

egy magyar önkéntes tapasztalatai a Közel Afrikához Klubban

 

Milyen hosszú és rövid távú segítséget adhatnak európai önkéntesek az afrikaiaknak? – többek között erről is beszélni fog Belicza Bea az őszi szezonnyitó Közel Afrikához Klubban 2014. október 8-án 18 órától az Ebony Afrikai Egyesület szervezésében a Savannah Afrikai-Karibi Étterem különtermében (1074 Bp. Dohány utca 40.).

 

Belicza Bea fél évet töltött Mozambikban és Nigériában, mint önkéntes, ebben a két nagyon különböző országban szerzett tapasztalatairól tart vetítéssel egybekötött élménybeszámolót a Közel Afrikához Klubban.

Önkéntesként Bea hamar megtanulta, hogy a segélyezés nem fenntartható hosszú távon, hathatós segítséget az oktatás jelent, ugyanakkor mindig vannak égető problémák, amelynek a megoldása ott és akkor fontos. Mennyi tudást és tapasztalatot lehet átadni egy rövidtávú önkéntes programban, és ennek van-e hosszú távú hatása arra az adott közösségre nézve - ezeket a kérdéseket feszegeti Belicza Bea előadásában.

 

A belépés ingyenes.

 

A Közel Afrikához Klub után a programon résztvevők a Savannah Afrikai-Karibi Étteremben az ételek árából 10% kedvezményt kapnak!

 

Mit taníthat fehér ember Afrikában? – egy magyar önkéntes tapasztalatai a Közel Afrikához Klubban

2014. október 8. szerda 18,00 óra

Savannah Afrikai-Karibi Étterem különterme

Budapest 1074 Dohány utca 40. (bejárat a Nyár utca felől)

 

További információ:

Pákay Viktória

06-70-341-1849

info@ebony.hu

www.savannah.hu

 

 

Két rokon lélek találkozása – 2. Afrikáért Klub a Savannah Afrikai Étteremben

 

Egy 12 éves kongói fiú és egy fiatal magyar szociológus találkozását és megható történetét ismerhetik meg az Afrikáért Klub második alkalmán 2013. március 27-én szerdán 18,30-tól a Savannah Afrikai Étterem különtermében Az Afrikáért Alapítvány szervezésében megrendezésre kerülő előadásban Frák Anita afrikai élménybeszámolóját hallhatják. A beszámoló után Gasztronómiai kalandozásra hívjuk a vendégeket Ekiudoko Miriam vezetésével az Ebony Afrikai Egyesület szervezésében. A gasztronómiai bemutatón Kongó kulináris hagyományait ismerhetik meg az érdeklődők.

 

A z Afrikáért Klub után lehetőség lesz kongói ételek rendelésére is. A Savannah Afrikai Étterem Kongói különleges vacsora összeállítása 3 000 Ft-ért előrendelhető az info@savannah.hu e-mail címen.

A Kongói vacsora 3 000 Ft-ért:

Előétel: Akara (bablisztből készült fűszeres tallérok)

Főétel: Poullet aux Feuilles de Manioc (csirke mogyoróval és cassawa levéllel, rizzsel tálalva)

Desszert: Gâteau Coco (Kongói kókuszos sütemény)

 

A helyszínen kongói, valamint az étlapon szereplő ételek külön-külön is megrendelhetőek. A Kongói vacsora összeállítás 3 000 Ft-ért csak előrendelés esetén fogyasztható!

 

A belépés díjtalan.

 

Két rokon lélek találkozása – Afrikáért Klub

Gasztronómiai kalandozások Kongóban

2013. március 27. szerda 18,30 óra

Savannah Afrikai Étterem különterme

Budapest 1074 Dohány utca 40. (bejárat a Nyár utca felől)

 

 

Gasztronómiai kalandozások a Karib-tengeren

 

A karibi konyha sokszínű világával ismerkedhetnek meg az érdeklődők a következő Közel Afrikához Klubban 2012. november 21-én, szerdán 18,30-tól az Ebony Egyesület szervezésében a Savannah Afrikai Étterem különtermében (Bp. 1074 Dohány utca 40., bejárat a Nyár utca felől).

 

A következő gasztronómiai kalandozás során a sokszínű és igen változatos karibi konyhát ismerhetik meg az érdeklődők a Közel Afrikához Klubban. Az előadás során megtudhatják, hogyan alakult ki a karibi konyha, milyen hatások érték és alakították a gasztronómiai hagyományaikat. Bemutatásra kerülnek a Karib-tenger különböző térségeinek jellegzetes ételei, illetve, milyen különbségek és hasonlóságok vannak az egyes területek főzési technikáiban és ételeiben. Az előadás során megismerhetjük a tipikus karibi ételeket, és azt is megtudhatjuk, milyen fűszerekből áll a jerk fűszerkeverék.

Az klub háziasszonya Ekiudoko Miriam

A belépés ingyenes.

 

A délutáni programon résztvevők, akik  aznap a Savannah Afrikai Étteremben vacsoráznak, az ételek árából 10% kedvezményt kapnak!

 

Gasztronómiai kalandozások a Karib-tengeren – Közel Afrikához Klub

2012. november 21. szerda 18,30 óra

Savannah Afrikai Étterem különterme

Budapest 1074 Dohány utca 40. (bejárat a Nyár utca felől)

 

További információ:

Pákay Viktória

06-70-341-1849

info@ebony.hu

www.ebony.mlap.hu

www.savannah.hu

 

 

 

 

Magyar önkéntesek egy kenyai árvaházban – élménybeszámoló a Közel Afrikához Klubban

 

Taita – ez a név nemcsak egy magyarországi alapítványt takart, hanem egy népcsoportot, egy nyelvet, és egy hegységet is, jelentése pedig atya, apa – tudhattuk meg a legutóbbi Közel Afrikában Klubban 2012. október 24-én a Savannah Afrikai Étteremben. A klubban Szegedi Andrea a Taita Alapítvány munkatársa, Csordás Ágnes és Telegdy Júlia, az alapítvány két önkéntes munkatársa beszélt a szervezetük munkájáról, a Kenyában eltöltött időszakról.

Az Taita Afrikai Gyermekekért Alapítvány 2006-ban jött létre azzal a céllal, hogy anyagi segítséget nyújtson egy kenyai árvaháznak. A szervezet a pénzbeli támogatás mellett rendszeresen küld ki önkénteseket is, akiknek az egyik fő feladata a gyerekek gondozása, otthon nevelése. Az alapítvány nagyon fontosnak tartja ezeknek a gyerekeknek az oktatását is, ezért óvodát létesítettek, 2011-ben pedig iskolát indítottak el. Az árvaházban élő gyerekek 95 %-nak van állandó támogatója, amely pénzösszeg segíti a tanulásukat, megélhetésüket.

Hosszú távú céljuk közé tartozik, hogy az árvaház önfenntartó legyen, ezért nemrég napelem-rendszer került beüzemelésre, teheneket vettek, biogázt termelnek. Tavaly egy új épületet kezdtek építeni, játszóteret adtak át, a legújabb céljuk pedig, hogy tanulószobát és könyvtárat hozzanak létre.

 

Az árvaházat egy apáca, Sister Willhelmina vezeti 1975 óta, és jelenleg öt állandó munkatárs dolgozik ott. Az ő munkájukat segíti az az általában két magyar önkéntes, akik 3 hónapot töltenek Kenyában. Az ottani munka, bár nagyon sok örömet jelent, rendkívül fárasztó és megterhelő is. A gyerekek nagyon közvetlenek, azonnal kötődnek az emberhez, de sok törődést és figyelmet is igényelnek. Az önkénteseknek sokszor nem volt egyszerű alkalmazkodni a környezethez, az ottani viszonyokhoz, megérteni és elfogadni a helyi kultúrát.

 

Andrea, Ágnes és Júlia sokat meséltek még a gyerekhez fűződő viszonyukról, a mindennapi életről, a maláriáról, az ételekről. A beszélgetés során megnézhettünk egy kisfilmet is, ami bemutatta az árvaház mindennapjait.

 

Ha valakit érdekel bővebben az önkéntes munka Kenyában, az kontakt@taita.info e-mail címen kaphat további felvilágosítást. 

 

Magyar önkéntesek egy kenyai árvaházban – Kenyai élménybeszámoló a Közel Afrikához Klubban

 

 

Magyar önkéntesek dolgoztak egy kenyai faluban, hogy felépítsenek egy árvaházat és segítsék az ott élő gyerekek mindennapi életét. A Kenyában eltöltött több hónap tapasztalatairól tart vetítéssel egybekötött élménybeszámolót Telegdy Júlia, Csordás Ágnes a Taita Alapítvány két önkéntese, valamint Szegedi Andrea az alapítvány munkatársa a következő Közel Afrikához Klubban, 2012. október 24-én szerdán 18,30-tól, az Ebony Egyesület szervezésében, a Savannah Afrikai Étterem különtermében (Budapest, 1074 Dohány utca 40., bejárat a Nyár utca felől).

 

A Taita Alapítvány Afrikai Gyermekekért egy afrikai árvaházat támogat Kenya egyik eldugott falujában már több mint 6 éve. Az anyagi források előteremtésén túl önkéntesek kiküldésével is segíti a gyerekek egészséges testi és lelki fejlődését.

Eddig 22 önkéntes járt kinn az Alapítvány szervezésében, hogy a gyerekek mindennapi életét segítsék és megvalósítsák az Alapítvány által elnyert fejlesztési pályázatokat.

Ők mesélnek afrikai tapasztalataikról: a színes kultúráról, a természetközeli életmódról, kenyai munkájuk egyedülálló nehézségeiről és élményeiről, illetve arról, miért nem fogják soha elfelejteni ezt az utazást.

A belépés ingyenes.

 

A Közel Afrikához Klub után Reggae Party lesz 22,00 órától a Savannah Music Clubban (Bp. Dohány utca 40.) DJ KOYA-val és jobbnál jobb reggae, ragga és dancehall zenékkel.

A délutáni programokon résztvevők ingyenesen beléphetnek az aznap esti Reggae Partyra, illetve akik a programon részt vesznek és aznap a Savannah Afrikai Étteremben vacsoráznak, az ételek árából 10% kedvezményt kapnak!

 

Magyar önkéntesek egy kenyai árvaházban – Kenyai élménybeszámoló a Közel Afrikához Klubban

2012. október 24. szerda 18,30 óra

Savannah Afrikai Étterem különterme

Budapest 1074 Dohány utca 40. (bejárat a Nyár utca felől)

 

További információ:

Pákay Viktória

06-70-341-1849

info@ebony.hu

www.ebony.mlap.hu

www.savannah.hu

 

 

 

Hat hónap a himbák és ovambok között - Közel Afrikához Klub 

bank.jpgSikeresen lezajlott a Közel Afrikához Klub soron következő előadása 2012. február 29-én, szerdán a Savannah Afrikai Étteremben. A klubban Kostya Bánk beszélt namíbiai önkéntes munkájáról.

Bánk, mielőtt kiutazott Afrikába, 12 hónapos Development Instructor képzésen vett részt egy dán alapítvány szervezésében, ahol többek között Afrika történelméről, a tanítási módszerekről, az ott élő törzsek szokásairól tanultak.

Észak-Namíbiában, Oshakati mellett laktak. Szállásuk a helyi iskola mellett található, az ott dolgozó önkéntesek számára épült kunyhókban volt. Bánk beszámolójában először az életkörülményeikről mesél, kiemelve a víz fontosságát. Namíbiát egy csatorna szeli át, ami Angolából érkezik, ebből szivattyúzták ki 2-3 naponta a vizet. Az így kinyert vizet néhány napig tárolókban hagyták ülepedni, majd különféle vegyszerekkel kezelték, ezt követően felforralták, és csak ezek után volt alkalmas emberi fogyasztásra. A víz Namíbiában nagy kincs, amit semmi sem mutat jobban, mint az, hogy a kóla jóval olcsóbb az ásványvíznél.

Az életük fontos részét képezte még a malária elleni védekezés. Bánk a száraz évszakban volt kint, amikor a maláriaveszély 20 %-os, az esős évszakban ez több. A szabályok szigorú betartása segített, hogy elkerüljék a maláriát: pl. éjszaka nem szabad szúnyogháló nélkül aludni, nyitva hagyni az ajtót vagy égeti a villanyt.

addsmall03.jpgBánk ezután azt munkát mutatta be részletesen, amit az ottlétük alatt végeztek. A program legfontosabb küldetése, hogy minden emberhez eljussanak az adott régióban, és át tudják adni a legfontosabb információkat a betegségekről, a HIV fertőzésről, a megelőzésről, az alapvető higiénés szabályokról, a megfelelő szexuális magatartásról, a védekezés fontosságáról. Munkájuk alapját tehát az oktatás adta. A fél év alatt 250 pedagógust képeztek ki, akik az adott térség különböző falvaiból érkeztek, és hazamenve továbbadták mindazt a tudást, amit megtanultak. A 250 önkéntes, azaz Field Officer egy divíziót alkotott, a térségben pedig több divízió volt, összesen 1 000 taggal. A Field Officerek a tanfolyam során megtanulták, hogyan kell előadásokat tartani, regisztrálni a hallgatókat, adminisztrálni. Emellett folyamatosan járták a környéket, falvakban, iskolában tartottak előadásokat. A munka fontos része volt az is, hogy minden mozzanatot rögzítsenek: pl. kikkel beszéltek vagy hogyan halad a képzés.

2109-fo-hospital.action 065.jpgA munkájuk során eljutottak egy olyan intézménybe is, ahol fogyatékosság élők, siket-némák laktak. Ők a társadalom peremén élnek, gyakorlatilag senki nem foglalkozik velük, az afrikaiak nem tartották fontosnak, hogy őket is oktatásban részesítsék. Ezért Bánkék elhatározták, hogy önkéntes jeltolmácsok segítségével ott is fognak előadásokat tartani. Másik fontos akciójuk a namíbiai közkórház kitakarítása volt, amit a Field Officerekkel közösen végeztek el.

140208 eluwa lesson 024.jpgEzek után Bánk kitért a legfontosabb egészségügyi problémákra, többek között a HIV fertőzés veszélyeire. Namíbia lakosságának 28%-a HIV fertőzött, azonban a rossz higiénés körülmények, a megfelelő táplálkozás és a vitaminok hiánya miatt a fertőzött emberek várhatóan néhány éven belül meghalnak. A munkájuknak ezért fontos részét képezte, hogy megmutassák, hogyan kell óvszert használni, valamint megtanítsák az embereket a helyes szexuális viselkedésre. Az AIDS azonban mégsem a leggyakoribb halálozási ok. Igen magas például az öngyilkosok vagy a valamilyen erőszakos cselekmények áldozatainak száma. Ezen kívül a fulladásos halál is gyakori, hiszen az esős évszakban a szavannát elborítja a víz, nem lehet látni, hol mélyebb a víz, így beleesve könnyen megfulladhat bárki.

210208 opuwo himbas 110.jpgBánk két hetet töltött Opuwoban, Namíbia északi részén, a Kunene régióban található városban, ahol a himba törzs él. Az elmúlt 150 évben több sorscsapás, népirtás miatt számuk fokozatosan csökkent, ma kb. 20 000 himba él. Ők egy félnomád pásztornép, akik máig megőrizték eredeti életmódjukat,ma is önfenntartóak, és többségük a külvilágtól elszigetelten él. Nagyon ragaszkodnak a kultúrájukhoz és hagyományaikhoz, ezért nem engedik gyerekeiket az iskolába. Ottlétük alatt egy olyan himba férfi volt a tolmácsuk, aki fiatal korában megszökött, hogy tanulhasson. Később ő lett a himba oktatási miniszter.

A himbákat vörös bőrű embereknek is nevezik, a nők bőrének jellegzetes vörös színe miatt, amit egy vörös kővel érnek el. Ezt a követ porrá őrlik, zsírba keverik, és a hajukba is kenik, különleges hajviseletet létrehozva. Ez a hajviselet egyben kommunikációs eszköz is, kifejezi viselőjének pl. korát vagy családi állapotát.

8.jpgA himba nők különböző rituális okok miatt egész életükben nem érhetnek vízhez. Ezért az élősködők, bogarak ellen is védelmet ad az a vörös réteg, amit bőrükre kennek. A különböző füveket gyújtanak meg, és az így keletkezett füst fölé guggolva tisztálkodnak.

A himba törzs társadalmi felépítése különös, a kétoldali leszármazáson alapul. A törzs minden tagja két klánhoz tartozik, az apáéhoz és az anyáéhoz. A klánt a legidősebb férfi vezeti. A fiúk az apák klánjában élnek, és a feleség a férj klánjába költözik, de az állatok és más értékek öröklését az anyai klán határozza meg: a fiúk nem apjuk, hanem anyai nagybátyjuk javait öröklik. A kétoldali leszármazás nagyon ritka; antropológusok szerint rendkívül nehéz életkörülmények között alakul ki, ahol előnyt jelent, ha válság esetén az egyén két különböző, más területen élő csoportra támaszkodhat. A himbáknál emellett az állatállomány belterjességét is csökkentheti: tabuk tiltják, hogy a klán tagjai bizonyos színű vagy mintázatú állatokat birtokoljanak, az ilyeneket el kell cserélni egy másik klánéval.

 

Az előadás közben és végén is lehetőség volt kérdéseket feltenni Bánknak namíbiai munkájáról, tapasztalatairól. Ha valaki kedvet kapott az afrikai önkéntes munkához, keresse Bánkot, aki szívesen ad felvilágosítást a képzés menetéről, feltételeiről.

Kostya Bánk: 06-30-352-3194

kostya1bank@gmail.com

 

Hat hónap a himbák és ovambok között – Közel Afrikához Klub

 

Hat hónapot töltött az ovambok, himbák és hererok között Kostya Bánk, ahol többek között egy önkéntes szociális és oktatási háló létrehozásában vett részt. Namíbiai élményeiről 2012. február 29-én, szerdán 18 órától a Közel Afrikához Klubban tart fotókkal és videó felvételekkel színesített előadást az Ebony Egyesület szervezésében, a Savannah Afrikai Étterem különtermében (1074 Dohány utca 40. bejárat a Nyár utca felől).

 

Kostya Bánk, mielőtt kiutazott Afrikába, részt vett egy 12 hónapos dániai "Development Instructor" képzésen. Ezután töltött 6 hónapot Namíbiában a helyi törzsek, az ovambok, himbák és hererok között. Legfontosabb feladatai között szerepelt a járványok, betegségek redukálása, a higiénia és a bevételi források megteremtése, valamint az emberek mobilizálásával létrehozni egy szervezett önkéntes szociális és oktatási hálót. Mindezeket a helyi emberek bevonásával valósították meg "kéz a kézben" oktatással, hiszen a Tanulás a kulcs a fejlődéshez.

 

Előadásában Kostya Bánk az namíbiai törzsek között végzett munkájának tapasztalatairól, a helyi törzsek életmódjáról, szokásairól, és az ott végzett önkéntes munka nehézségeiről és szépségeiről fog beszélni.

 

A belépés ingyenes.

 

 

Gasztronómiai kalandozások Nigériában

 

Gasztronómiai kalandozásra hívtuk az érdeklődőket ebben a zord, téli időjárásban a Közel Afrikához Klub keretében. A hóesés ellenére is sokan eljöttek, hogy jobban megismerjék a nigériai konyhát. Az est házigazdája Ekiudoko Miriam volt.

 

Nigéria Nyugat-Afrikában található, a legnépesebb állam Afrikában, közel 150 millióan lakják. A szárazföldön nyugatról Benin, keletről Csád és Kamerun, északról Niger alkot vele határt, délről pedig az Atlanti-óceán részét képező Guineai-öböl határolja.

 

Nigériában több mint 250 különböző etnikum él, a legnépesebbek a hausa, fulani, yoruba és igbo törzsek, amelyek mellett számos kisebb népcsoport, pl. ijaw, kanuri, Ibibio, tiv is él. A hauszák és a fulbék Nigéria északi részen élnek, akik nomád pásztorkodó életmódot folytatnak. A többi nép főként növénytermesztéssel foglalkozik, különösen az ország középső, illetve déli részei állnak mezőgazdasági művelés alatt. A lakosság 50%-a muzulmán, 40%-a keresztény, míg 10%-a különböző törzsi vallású. Nigériában a hivatalos nyelv az angol, de sokan beszélik még a hausa, a yoruba, az igbo és a fulani nyelveket is.

 

Az ország bemutatása után Ekiudoko Miriam áttért azoknak az alapanyagoknak az ismertetésére, amelyeket a nigériai konyhában használnak. Ezek közül az egyik legfontosabb a yam, ami nem más, mint egy kúszónövény gumója. Emellett használnak még cassava-t és édesburgonyát is. Magas keményítőtartalma miatt előszeretettel alkalmazzák a konyhában a plantaint, azaz a főzőbanánt is. Sok ételt készítenek rizzsel vagy babbal. Igen fontos alapanyag még az egusi és az ogbono. Az egusi az afrikai dinnye magja, amit megörülnek, és az egusi ragu alapját képezi. Ebbe tesznek még különböző zöldségeket, húst, illetve halat. Az ogbono az afrikai magnó magja, amit az egusihoz hasonlóan megőrölnek, és szintén ragut készítenek belőle. Húsok közül fogyasztanak vadhúsokat, szárnyasokat, azok közül is tyúkot, gyöngytyúkot, pulykát, valamint marhát, ökröt, birkát, bárányt, kecskét, szívesen esznek még belsőségeket is. A tengerparton, illetve folyók, tavak mellett halat, rákot fogyasztanak. Tartósító eljárásként a húst, a halat és a rákot megszárítják, füstölik és úgy tárolják. A szárított húst a hausa területeken kilishinek hívják. A füstölt szárított halakat különböző ragukba, például az egusiba, ogbonóba teszik ízesítésként. Zöldségek közül paradicsomot, okrát, kukoricát, illetve minden olyan zöldfélét és levelet elfogyasztanak, ami nem mérgező. A számos trópusi gyümölcsöt –mangó, guava, narancs, banán, papaya, kókusz, stb. – leginkább önmagában, frissen fogyasztják. A nigériai konyha, Fekete-Afrika más területeihez hasonlóan, nem használ olyan sok fűszert, mint például az indiai. Leginkább chilit, gyömbért, szerecsendiót, különböző szárított gyógy- és keserűfüveket tesznek az ételekbe. A nigériai ételek jellemzően nagyon csípősek, aminek többek között egészségügyi oka is van. A nagy melegben nem lehet hosszan tárolni az ételeket, mert gyorsan megromlanak, a csípős íz miatt azonban nem lehet érezni, ha valami már romlásnak indult. Ugyanakkor fertőtleníti az emésztőrendszert, elkerülve ezzel a gyomorrontást.

 

Az alapanyagok megismerése után Miriam áttért az egyes ételek, illetve az étkezések napi rendjének bemutatására. Nigériában minden étkezéskor meleg étel fogyasztanak. A városokban már általában háromszor, de a falvakban még mindig kétszer, késő délelőtt és késő délután esznek. Reggel általában kevesebb ételt fogyasztanak, ilyenkor például tojást, a puliszkához hasonló kását készítenek. Ebédre, illetve vacsorára ugyanazt eszik, különböző ragukat, rizs- és babalapú egytálételeket. A nigériai konyhában nincsen olyan jellegű leves, mint az európaiban, kivéve a pepper soupot, ami egy nagyon csípős, gyógynövényekből készített leves, és különböző fajtáit hallal, húsokkal, belsőségekkel, yamgyökérrel készítik. Az egyik legjellemzőbb rizs alapú étel a jollof rizs, ami nemcsak Nigériában, de egész Nyugat-Afrikában népszerű. A jollof rizsnek számos elkészítési módja ismert, általában rizzsel, paradicsommal, hagymával, afrikai chilivel csinálják, hússal, hallal tálalják. Babalapú étel az akara, ami frissen sült, fűszeres, hagymával, friss afrikai chilivel készült babliszt tallér, ezt általában előételként fogyasztják. Ital mellé előszeretettel esznek suyát. Ez a saslikhoz hasonló étel. A kisebb marhahúsdarabokat erős paprikás, mogyorós fűszerkeverékkel bedörzsölik, nyársra húzzák, és megsütik. Suyát sok helyen az utcán is lehet kapni, ahol nyílt tűzön sütik. Nigéria szerte kedvelt étel a stew, azaz a fűszeres afrikai paradicsomos szósz, amit húsokkal, rizzsel együtt fogyasztanak. Egész Fekete-Afrikában alapvető étel a pounded yam és a fufu, ami yamgyökérből, illetve cassavából készült döngölt köret, raguk, szószok mellé kínálják, de nemcsak köretként, hanem evőeszközként is szolgál. Napjainkban legtöbb helyen már nem frissen döngölik, hanem yam-, illetve cassava lisztet használnak a massza elkészítéséhez.

 

Az előadás végén a Savannah Étterem egyik szakácsa bemutatta azt is, hogy formázzák a pounded yamot. Végül pedig meg lehetett kóstolni két jellegzetes afrikai italt, a pálmabort, és vita maltot. 

 

 

Hátizsákkal Afrikában – 

Szegő Andor élménybeszámolója Afrikáról a Közel Afrikához Klubban 

 

p1186092.jpgNagy sikerrel zajlott le Szegő Andor vetítéssel egybekötött élménybeszámolója 2012. január 18-án a Közel Afrikához Klubban a Savannah Étterem különtermében. Andor előadását nem kis izgalom előzte meg, hiszem eredetileg barátja, Temesszentandrási Kristóf jött volna a klubba, azonban ő egy nappal a vetítés előtt beteg lett, így Andro az utolsó pillanatban ugrott be helyette. Andor könnyed, élvezetes stílusa azonban mindenkit elvarázsolt, és képei elrepítettek minket a távoli Afrikába.

 

kapu.jpgSzegő Andor 2008 szeptemberében indult útnak, és kezdte meg 3 hónapos utazását Afrikában. Először Marokkóba érkezett, ahol egy család vendégszeretettét élvezte, és megkóstolhatta az igazi marokkói tagine-t, a kuszkuszt, és a marokkói whisky-t, ami nem más, mint a mentás zöldtea.

p1186106.jpgMarokkó után Mauritániába érkezett Andor, ahol a világ leghosszabb vonatával, a 2,5 km hosszú vasércszállító vonattal utazott. A fővárosban tevepiacon is jár, és frissen fejt tevetejet ivott. Mauritánia után Szenegál, majd Gambia következett. Itt Andor közelebbi barátságot kötött több krokodillal, ugyanis a Krokodil-medencében 40-50 krokodilt a helyiek azért etetnek, hogy a turisták közel mehessenek hozzájuk és fotókat készíthessenek az állatokról.

A következő állomás Bissau Guinea volt, ahol Andort balesetet szenvedett, de az igazi meglepetés akkor érte, amikor azt őt vizsgáló afrikai orvos tökéletes magyarsággal szólt hozzá. Mint kiderült, Magyarországon tanult, a Moszkva téren lakott, és élénken érdeklődött Kádár felől.

gyemant.jpgSierra-Leone a gyémántbányáiról híres, míg a libériai képekből megtudhattuk, milyen is a helyi benzinkút és miért befőttesüvegekben árulják a benzint. Andor útja Ghána-n keresztül Togóba vezetett, ahol egy woodoo piacot is megnézett. Itt állati koponyákon át woodoo babákig minden megtalálható volt, ami a woodoo vallás gyakorlásához kell.

Andor utazása Togóban ért végett, innen repül haza 2008. december végén.

 

 

Gasztronómiai kalandozások Afrikában

 

 

Sikeresen lezajlott 2011. november 23-án délután az afrikai gasztronómiai bemutató a Savannah Afrikai Étteremben. Az est házigazdája, Ekiudoko Miriam, átfogó képet adott az afrikai konyhaművészetről. 

pb235891.jpgA vendégeknek már a bemutató előtt lehetősége volt arra, hogy megnézzék, miről is lesz szó a későbbikeben, hiszen egy asztalon ki voltak téve azok az alapanyagok, amelyeket leggyakrabban használnak az afrikai konyhában.

Az előadás első felében ezeket mutatta be Ekiudoko Miriam, így a vendégek megismerhették, hogyan néz ki a yam, a cocoyam, az édesburgonya, a plantain vagy az okra. A zöldségek mellett meg lehetett nézni, tapintani és szagolni is az egusit - ami az afrikai dinnye magja -, az ogdonot, a pálmaolajat, a különböző szárított halakat, rákokat és szárított keserű, valamint illatos leveleket. A modern afrikai konyha alapanyagai, a plantain fufu, a babliszt, a yamliszt, az afrikai maggi kocka, a jollof fűszerkeverék is bemutatásra kerültek. Az ezekből készült ételeket, az egusi ragut, a nigériai zöldségragut, a hagyományos, csípős paradicsomos szószt és az ogbono ragut szintén meg lehetett nézni, szagolni.  Végezetül az afrikai italokat, mint a pálmabor, a vita malt, különböző trópusi gyümölcsitalok vagy a Wild Africa likőr, is meg lehetett ismerni.

 

pb235932.jpg Ezt követően részletesen ismertette Edikudoko Miriam az egyes régiók konyhaművészetét: így Észak-, Nyugat-, Közép-, Kelet- és Dél-Afrika étkezési hagyományait. 

 

Megismerhettük az egyes területeken melyek a jellemző alapanyagok, és ezekből mit készítenek. Megtudhattuk, miért nem használnak Afrikában tejtermékeket, hogyan döngölik a yamot vagy a cassavat, mi az a fufu vagy a pounded yam. Hétköznapok alkalmával általában kétszer, reggel és este meleget esznek. Az ünnepi és hétköznapi étkezés között az alapvető különbség, hogy az ünnepek során mindig vágnak állatot, és sokkal bőségesebb a kínálat.

 

pb235945.jpgAz előadás után következett az ételkóstoló, amikor ki lehetett próbálni, milyen a sült plantain, az akara (frissen sült, fűszeres hagymával, friss afrikai chilivel és fűszerekkel készült babliszt tallérok), a pounded yam (eredetileg yamgyökérből készült, döngölt köret, ma már azonban yamlisztet használnak a masza elkészítéséhez, amit hagyományosan kézzel esznek), az egusi ragu (fűszeres nyugat-afrikai ragu, ami darált afrikai dinnye magjából készül vörös pálmaolajjal, leveles zöldségekkel, örölt füstölt rákkal, füstölt hallal, afrikai chilivel) és a afrikai spenótos ragu.